Este hulladt fáradt voltam. Nehéz napom volt. Mikor hazaértem, épp csak annyi erőm maradt, hogy felvegyem a kék csipkés hálóingemet, hogy utána belezuhanhassak az ágyba. Így is történt. Nem vagyok valami nagy álmodós típus, de ezen az éjszakán egy rövid, de furcsa és izgalmas álmom volt. Egy sötét erdőben bolyongtam. Egy nagy és sötét erdőben. Álmomban már a kétségbeesés határán voltam, mert sehogy se találtam ki az erdőből, amikor fényt láttam és pár lépés után kijutottam onnan. Egy fekete ló sziluettje rajzolódott ki előttem. Ez a ló különleges volt. Egyrészt azért, mert égszinkék szemei voltak, ami szerintem igen ritka, másrészt pedig egy igazi szőke herceg ült rajta. Mély, kísérteties hangon szólalt meg:
- Gyer kedvesem! Elviszlek-e sötétségből! - zengte. Az erdő visszhangzott és megrettentem. Megfogtam a kezét és felültem a lovára. Bennem viszont egy kérdés visszahangzott folyamatosan: hova kerültem én?
A válaszomra pár perc múlva már meg is kaptam a választ. Egy hófehér középkori várat láttam a távolban, amit egy kispatak és egy erdő vett körbe. Játszadozó gyerekek is voltak arra, szolgákkal és munkásokkal, és amikor megérkeztünk minden szem felénk fordult. Éreztem a tarkómon keresztül ahogy végigmértek és sugdolózást is hallottam. Előttem egy óriási nagy tölgyfaajtó állt: a vár bejárata, ami az érkezésünkor kinyílt. Azon egy ősz hajú és szakállú idős ember jött ki, aki felénk tartott. A fején egy korona díszelgett, ő volt a vár királya. Intett a hercegemnek, hogy kövessük. Mikor beléptem a várba, elállt a szavam, Ennél gyönyörűbbet még soha életemben nem láttam. Egy óriási terem közepén álltam, amit márványpadló borított, a falon a gyertyatartókban gyerta égett. Ez adta a teremnek a kísérteties hangulatát. Oldalt egy idős hölgyet pillantottam meg, aki felém tartott és megszólított:
- Gyer kedvesem! Gyere öltözni! Mindjárt kezdődik bál!
Bál. Sose voltam még bálban. Követtem az idős asszonyt, aki menet közben a kezét tördelte és egyre nehezebben vette a levegőt. Ideges volt. Az első emeleten egy aranyszínű ajtó előtt megállt és beinvitált.
Ami bent fogadott, az leírhatatlan volt: középen egy francia ágy állott, mellette egy ruhásszekrény. Ezzel szemben egy tükrös asztal és két fotel egy kisasztallal. Az ablakon keresztül fény szűrődött be, és amikor kinéztem rajta egy rikító piros színű fát láttam meg: egy paradicsomfát mellette egy rózsabokorral. Anyira gyönyörű volt, hogy percekig, sőt órákig elnéztem volna. De az asszony, aki felkísért egy bíborszínű selyem estélyi ruhát adott a kezembe, melynek uszálya is volt. Nem haboztam, felvettem. Úgy állt rajtam, mintha rámöntötték volna. Perdültem egyet benne majd az asszony lekísért a bálterem elé, utána pedig eltűnt az egyik sötét folyosón. A bálterem ajtaja előtt két őr állt, akik mosolyogva néztek rám. Én visszamosolyogtam rájuk, majd bólintottam egyet és kinyitották az ajtót.
Az elém táruló látvány lélegzetelállító volt. Mindenütt hercegek és hercegnők táncoltak, fiatalabbak és idősebbek is, és a terem végében ült a király, a királnyé és az én megmentőm. Mikor beléptem minden szem rám szegeződött. Alig léptem párat, a szőke hercege már ott állt mellett és rögtön fel is kért egy táncra. Többi ember erre abbahagyta a táncot, a zene lehalkult és a herceg a terem középbe vezetett. A jobb kezével megfogta a derekamat, a másikkal a kezemet és egy lassú zene szólalt meg.
Földöntúlian boldognak éreztem magam. Álmomban is egy álomba csöppentem.
Akkor eszméltem fel, mikor már befejeztük a táncot és a szőke herceg közeledett az ajkaim felé, és még mielőtt bármi történhetett volna, ehalványult minden.

Felébredtem. Csörgött az óra. Kinyitottam a szemem és először azt se tudtam, hogy hol vagyok. Eszembe jutott egy szőke herceg fekete lovon és a gyönyörű szép ruhám, a paradicsomfa és a játszadozó gyerekek, mikor tudatosult bennem, hogy mindez csak egy álom volt...